Gyere!
Gyere és sétáljunk!
Kérlek hadd vezesselek körbe a vidéken!
Nem akarok menni. A testem és a lelkem is túlságosan fáj ahhoz, hogy megmozduljak. Makacsul kapaszkodok a padba, amin ülök és fintorgok.
Nem megyek! Nem akarok!
Kérlek!
Csak egy perc az egész!
Felkelsz, sétálunk egy kicsit és már itt is vagyunk!
Gyere velem!
Lágyak és esdeklők a szavak, de visszatartom magam. Nem vagyok hajlandó bejárni egy ismeretlen világot, ahol csupa veszély leselkedik rám. Biztonságban akarok lenni és a pad ezt megadja nekem. Ez a régi, kopott, tölgyfából készült pad ismerős vendégként fogad, aminek minden apró vágatát, szúette részét ismerem. Itt nem érnek meglepetések.
És különben is, mi van a vidéken?
Mit akarsz mutatni? Mi olyan fontos, hogy felkeljek?
Nem mondhatom el!
Bíznod kell bennem!
Fel kell kelned, és akkor megmutatom, mit rejt a világ a padon kívül!
Annyit mondhatok, hogy rengeteg érdekes és izgalmas élménnyel lehetsz gazdagabb! Egy olyan világgal, ami nem csak a pad fakó barnáját tartalmazza, hanem megannyi élő és lélegző színt!
Bízz bennem és gyere velem!
Színek? Minek nekem több szín?
Minek nekem izgalom? Ahol izgalom van, ott veszély is van! Nincs szükségem veszélyre! Biztonságot akarok!
Biztonságot és unalmat.
Lehet, hogy veszélyes, de legalább érezni fogod hogy élsz!
Érezni fogod az új környezetet, ami felpezsdít majd, átjárnak a színek és boldog leszel!
Gyere velem!
De...de...ez a pad...ez a pad az én világom.
Hogy ígérheted meg, hogy biztonságban leszek odakint? Hmm? Hogyan?
El akarsz vinni valahova az ismeretlenbe. Megígéred, hogy tetszeni fog amit találok majd?
Sem azt nem ígérhetem meg, hogy biztonságban leszel, sem azt, hogy tetszeni fog amit találsz.
Életet ígérhetek. Lüktető vért az ereidben, izgalmat, új utakat és mindenek felett színeket.
Ezeket tudom nyújtani.
Félek.
Tudom.
De ez rendben van.
Szükség van a félelemre.
Vissza tudok majd jönni a padhoz?
Ha szeretnéd, akkor igen. A pad mindig itt lesz.
Csak annyit kérek, hogy...lassan induljunk, jó?
Persze.
Nem sietünk sehova.
Egyszerre csak egyet lépünk.
Gyere, fogd meg a kezem!